Múltunk szivárványszín hátizsákja
Múltunk eseményei hatással vannak mindennapjainkra. Tapasztalataink alakítanak minket, meghatározzák a világról alkotott képünket. Mindazt azonban, amit emlékeinkben őrzünk jelen világunk szemüvegén át szemléljük. Így a felidézett pillanatok valójában jelenünkről többet árulnak el, mint múltunkról. Ha jó szívvel emlékszünk vissza az elmúlt hét eseményeire csupa pozitív kép merül fel bennünk, de ha bosszankodva és elégedetlenül, akkor emlékeink negatív tónusa jut nagyobb szerephez. Otto Rank megfogalmazásában a múltunk rekonstrukciója nem a tényeken, hanem attitűdjeinken alapszik (Rank, 1945).
Jól mutatja ezt Mark Twain gondolata: "Tizenhét évesen meg voltam győződve arról, hogy az apám kötöznivaló bolond. Huszonegy évesen megdöbbentem, hogy ez az öregember mennyit fejlődött négy év alatt".
Miért fontos mindez? Mert az mutatja, hogy a múltunk -legalábbis az, hogy milyen módon emlékezünk vissza rá- dinamikusan változik annak függvényében, hogy a jelenben hogyan érezzük magunkat, milyen módon viszonyulunk önmagunkhoz és a környezetünkhöz. Elégedettségünk és boldogságunk tehát nem attól függ, hogy milyen hátizsákkal érkeztünk. Annak a függvénye, hogy milyen színűre festjük azt a mindennapokban.