Életközepi válság, mint a felnőtt identitás új forrása (3. rész)
A negyvenes-ötvenes évek derekára jellemző lehangoltság, általános fáradtság, céltalanság gyakran kapcsolódik ahhoz a felismeréshez, hogy életünk előrehaladtával a lehetőségeink egyre szűkösebbeké válnak, teljesítőképességünk, testi erőnk csökkenőre fordul. Ez a jelenség, melyet életútközepi válságként szokás nevezni a személyiségfejlődés során szükségszerűen megjelenik, de intenzitásában a megélés élményének mélységében komoly eltérések tapasztalhatók. Központi témája az önértékelés, az jövőkép, az élet értelme, illetve az elmúláshoz, veszteséghez kapcsolódó viszonyulás. Kialakulásának hátteréről és azokról az utakról, melyek kevés sikerrel kecsegtetnek korábbi cikkeimben írtam, ebben a cikkben sikeres megküzdés egyes aspektusai kerülnek górcső alá.
Levinson négy alapvető feladatot jelöl meg ebben a szakaszban, melyeken dolgozhatunk. Ezek között van a testi változások, illetve a környezetünk változásainak elfogadása (pl. idősödő szülők, saját identitásukat kereső gyerekek). Ha képesek vagyunk pozitívan megélni ezeket a folyamatokat "lelkesedő fiatal lényünkből észrevétlenül formálódik ki a bölcsebb, tapasztaltabb, higgadtabb önmagunk." (Bagdy, 2004, 38.). A testi változások nem csupán külső jellemzőkben mutatkoznak meg. A hormonális változások mentén nők extrovertáltabbá, a férfiak érzelmileg megközelíthetőbbé válnak, mely teret enged a kapcsolatok erősödésének. Levinson a változások között kiemeli az érzékenység fokozódását is, mely eredményeként megtanulhatjuk a negatív érzéseink feloldását, kreatív átfordítását segítő, szolgáló energiák irányába.
A változás, mely eredményeként a kamaszkorban felépített identitásunk komoly átalakuláson megy keresztül korán sem mentes a küzdelmektől. Általában valamilyen külső hatás, például családtag elvesztése, válás, betegség, vagy valamilyen belső indító ok, a mindennapi lelkesedés, energetizáltság csökkenése, csalódás indítja el. A veszteség tudatos elszenvedése, feldolgozása a további fejlődés szempontjából elengedhetetlen feladat. A feldolgozás során keletkező többlet energia lesz a továbblépés alapvető mozgatója.
A veszteség feldolgozását a próbálgatás szakasza kövei, mely feladata a társas konvenciók miatt háttérbe szorított személyiségjellemzők feltárása, a társadalmi és szociális környezethez kevésbé alkalmazkodó szabadabb identitás kialakítása. Ez az a szakasz, ahol komoly belső munkával kell kiderítenünk, hogy azokból a viselkedési módokból, mely a hosszú évek alatt a részünkké vált mi az, mi számunkra fontos, értékes és örömet okoz, és melyek azok, amik elhagyása mellett döntünk. Még végül a folyamat eredményeként alakul ki végleges, felnőtt identitásunk az imago személyiség, mely így magában hordozza a kiinduló identitás legfontosabb vonásait, de értelmét és lényegét tekintve túlmutat azon, új csatornákat teremtve a pszichés energiaáramlás folyamának.
- Bagdy E. (2004). "Az emberélet útjának felén" : Az életközépi krízis: átélések, tévutak, kiutak. In Pető K. Életciklusok (pp. 31-48). Budapet: Animula Kiadó.
- Levinson, D. (1978). The season of a man's life. New York: Ballantine.
- Stein, M. (2019). "Midway on our life's journey...": On Psychological Transformation at Midlife ". Forrás: Letöltve 2019. 09.24, from https://www.murraystein.com/midway.shtml